Három alapvető módszer az acélszerkezetű gyárépületek karbantartási ciklusának meghatározásához

I. Anyagteljesítmény-romlási modell

Az acélszerkezetű gyárépületek karbantartásánál először az anyagöregedési folyamatot kell figyelembe venni. Különböző élettartamú gyárépületek mintaadatainak gyűjtésével acélszilárdság-romlási görbe állítható fel.

II. Intelligens megfigyelőrendszer telepítése

Az acélszerkezetű gyárépületeket fel kell szerelni egy Internet of Things (IoT) felügyeleti hálózattal. A tetőrácsok csomópontjaihoz húzódásérzékelőket kell felszerelni, hogy valós időben gyűjtsék a vibrációs adatokat; vastagságérzékelő szondákat kell felszerelni a külső falakra, hogy automatikusan riasztást indítsanak el, ha a korrózió eléri a kritikus értéket.

III. Életciklus-költség-optimalizálás

Az acélszerkezetű gyárépületek karbantartása megköveteli a biztonság és a gazdaságosság egyensúlyát. A karbantartási költségadatbázis létrehozásával megállapították, hogy az optimális költséghatékonyság akkor érhető el, ha a megelőző karbantartási beruházások a rekonstrukciós költségek 1,2%-át teszik ki. A Monte Carlo algoritmus használható a teljes költség szimulálására különböző karbantartási ciklusok alatt, hogy megtalálja a kritikus karbantartási intervallumot.

Az acélszerkezetű gyárépületek karbantartási ciklusának meghatározása dinamikus optimalizálási folyamat, amely mért adatok és intelligens algoritmusok integrálását igényli. Az acélszerkezeti gyárépülethez külön egészségügyi nyilvántartást kell készíteni, és a modell paramétereit a múltbeli karbantartási nyilvántartásokon keresztül folyamatosan finomítani kell, végül személyre szabott és tudományos karbantartási tervet alkotva.